Nagy-Mána gerinc (Börzsöny)

'09.01.02.

Alig múlott óév. Lyeányaim, s szép anyjuk folyóévnek második napjának estéjén vendégségbe hivatalosak, honnét én apát rablok, s véle bakancsra kapva Börzsöny hegyeinek szívébe veténk magunk.

Diósjenő falvát magunk megett tudván hófödte, fehér szekérút kanyarog hosszan Királyháza csendes, lakatlan házi felé. Ennét visz tova a láb hegynek fel.

Setét borul tájra, látni lámpás nélkül fák közt mód nincsen. Péter fényi gyengék valának, nékem feladatom utat mutatni. Pelyhek csillogának setétségben, csikorognak alant talpunk alatt földet érvén azok. Hull a hűs égi áldás pataknak fagyott vizére, keressük soká gázlót, az bé ne szakadjék súlyunk alatt.

Elvész az ösvény, hol egymásba futá Rakottyás és Rózsás patakok bő vize. Égből kérünk segítséget, hogy mutassa a helyest, s jelek jövének hamar felhőkön átal, így tudjuk; utunk jó irányban halad. Még egy utósó gázló, majd csapás vág meredeken fel az hegynek. Ehelytől nékünk csak a kapaszkodás jut, míg Nagy-Mána csodás csúcsához nem érünk.

Fertály óra sem kell utunkon föl, s pihegünk erdei harangláb alatt. Csendes a vándor, s liheg sűrűn ; remény élteti, hogy hamar eléri célját.

Felérvén Nagy-Mánának bérczére bő áldás fogad az égből; hull a hó. Táborunk helye fehéren világít, hol tüzet rakni szokunk, most hó alatt. Péter az, ki kézzel kapar helyet tűznek, míg magam erdőt járva hólepel alatt kutatom a rőzsét, hasábot.

Hátam nedves, tajték áztatá testemen ruházatom. Gazdag mínuszokban állék mezítelen, zsákomban kutatva váltás után, pára leng körül éngem. Gyors a váltás, s emmáron száraz testtel tördeljük az fákat, parazsat szítva.

Kupolát is feszíténk éjre, oda tevénk mindent, mi kívül felesleg. Levétett ruhát is pakolnám, ám az merevre fagyott perc alatt.

Tüzünk füstöt okád, lángot csupán mutatóban adá nékünk. Zsíros szalonnát azon sütni kevés ez forró. Péter teát forralván már fekvést tervez, s én véle tartok. Alig 10 az óra, de roppant' csíp a metsző hideg. Zsákinkba bújván még soká zeng a szó, de aztán jő az álom.

'09.01.03

Hajnal még, midőn természet hí. Az mit éjen kilehelénk, kupolán bévül fagyva. Kilépvén setétség, látni alig. Alant t'án vad inal, honnét hang hallik felénk. Magamon könnyítvén futva vezet út vissza zsákomba, mi oly' meleg vót egész éj átal. Péter vélem kél, s világosig szóval tartánk egymást - víg így a hajnal. Nyócz is van már, midőn nap süt reánk - ugrunk is talpra, megfesteni másnak, mi csoda elibénk tárul mostan.

Csóványosnak csúcsa felé vezet csapásunk e csodás napfelkeltében. Írnám, mondanám ... de van, mit szó el nem mond. Az érintetlen, szűzi fehér rabulejté tekintetünk, s agyam nem lele oly' szavakat, mik kifejezék e szépét a természetnek. Piktor, kinek balkézből kettő jutá valék én mostan, s próbát tevék, hogy képpé varázsoljam azt, mi elibénk tárula e fagyos reggelen.

Ím a látvány, mi ezidőn csak miénk:

Nagy-Mána gerincze, balon völgye az Rózsás pataknak.

Csúcsa Nagy-Mánának (707méterrel tengernek szintje felett)

Csóványos felé mene az út.

Táborunkhoz visszatérvén már a lefelé úton tanakodánk. Gyorsan tér vissza belénk erő, mint melegedik; napnak hála. Kulacsinkban víz, mi mellettünk vala éjen, hideg, ám az, mi hátizsákinkban vészelék átal setét éjt, megfagyva mind. Fagyott ujjakkal tevénk bé dolgaink zsákainkba, vágyunk már mozogni, menetelni lefelé meredek lejtőkön, hogy múlté legyen e fázás. Frissek az első léptek lemenet, ám vészes a fagyos meredek, így lépések óvatosak. Botra támaszkodva egyensúlyozok Péter megett, követem léptit. Gerincnek fénye távolodón, fák közé gyéren jutá sugár, de mi jut, az csodaszéppé teszi erdőnk. Társam hallgatom, szájam tátva: regéle sok csodát tudósink leleményiről, s ő esmervén, mostan vélem tudatja, mi lényeg. Midőn utunk eléri az két pataknak összefolyását, gázolni kell nékünk újra. Mit estve kerülénk, azon mostan bátran utat keresve ugrunk jeges kőröl másikra, bízván, balsors elkerül, s jég vaskos, súlyunk bírja. Van hol, visszatérünk, s arrébb kutatunk átal vezető lehetőség után. Kalandunknak hamar vége. Előttünk már Királyháza. Ezen túra a vadonba most bár véget ér, már jövő hétről ábrándozva tervek szővődnek eljövő péntekről, midőn esmét Börzsönybe jövénk majdan. Péternek pediglen minden hálám e kellemes vándorútért!