Dagonya (Börzsöny)

2010. május 23.

Nagy Hideg-hegy (Börzsöny)

2010. május 21.

Magyarkút - eső előtt

2010. május 15.

Magyarkút - Les-völgyi patak

2010. május 9.

Tagadhatatlanul meglepetésként ért, hogy az erdő közepén, a kiszélesedő tisztás alig arrébb tőlem, egy vasútállomásban ér véget!
Eredeti terveim szerint mostanában már egy orom kiszögeléséről kellene a börzsönyi panorámában gyönyörködnöm – dőreség lenne állítanom, hogy nem hibáztam valahol…
Térképolvasásból leszerepeltem.
Tudjuk be inkább a tegnapi De Phazz koncertnek és az azt jellemző aktív sörözésnek, semmint a sűrűben többszörös visszaesőként elkövetett töketlenkedésemnek! Mert amúgy ahová sodortak az ösvények, az meseszép! A tábla tanulsága szerint Szokolyán vagyok (de legalábbis annak határában). Bután meredek a fölém magasodó csúcsokra – ott kellene most állnom valahol kb 200méterrel a fejem felett. Azért az elavultnak mondható Börzsöny-térképen is sikerül anomáliákat felfedeznem, de efelett most inkább átsiklanék. Akkor a vörösön tovább, vagy vissza a kéken? A fogvicsorgató kutyaugatás az utóbbi felé terel; ez pedig a patakvölgyet jelenti. Kevés szintkülönbség, ellenben szemetgyönyörködtető vadon, patakcsobogással – erre vágyom most!
Idefelé, Magyarkútról felkapaszkodva a dél-börzsönyi magasokba (amikor még kósza gondolataim a helyes út fellelésére irányultak) komoly sártengeren kellett átverekednem magam, ehhez képest a patak mellett kanyargó ösvény száraznak mondható. Persze balgaság az úton keresztülheverő korhadt fán megejtendő átmászás helyett inkább a saras hegyoldalon kerülni az akadályt – túrabotjaim segítsége nélkül talán a vadul csobogó patak fogna meg zuhanásomban.
Egész élénk a vadon! Az első eresztés kocaturista még tisztában van az udvariasság legalapvetőbb, ám íratlan szabályaival, de a következő (előbbinél jóval népesebb) széria már a tekintetemet is kerüli.
Összességében nem vártam sokat a mai menettől, hiszen csupán az ölembe zuhant szabad délelőttöt szerettem volna kellemesen elcsapni a hegyekben – ezen elvárásomnak eleget tettem. Talán akkor lett volna igazán teljes a kellemes e nap, ha a kedvenc szélsőjobbos táltos-kocsmám órája pontosan jár és a konyha időben készen áll a vendégek fogadására. De hiába a korgó gyomor és az ebédidő, nomeg az étlapon sorakozó ínycsiklandozó vadételek sora, ha a fali időmérő alig mutat tizenegyet. Marad hát a traubi és frissítő esőcseppek a teraszon.
És roppant kiegyensúlyozottnak érzem magam…

Bakonybél

2010. április 30. - május 2.