Prédikálószék (Visegrádi-hegység)

'09.06.19.

A dömösi önkormányzattal tavaly október óta ápolok álbaráti (v)iszonyt, amikor két kerékkel történt füvön parkolás miatt golyó általi vesszőzésre és mellékbüntetésként sorfal előtti 10ezer forint anyagi kárhozatra ítéltek. A helyi jegyző (aki postafordultával papírra vetett térden csúszásom ellenére másodfokon is pálcát tört felettem fokozottan környezetszennyező tevékenységem miatt) neve azóta egybeforrt nálam Belzebúb földi megtestesülésével.
Hihetetlen számomra, hogy ilyen hamar a viszontlátás azt követően, hogy a település vezetősége tanúbizonyságát tette az elvakult természetjárók melletti elkötelezettségének, s ezt a túláradó szeretetüket saját bőrömön (pénztárcámon) is éreztették.

Erre autózó turistákat feltartóztatni rendeltetett sorompók tömegén kénytelen áthaladni az ember (kód 2552E), ha a falu/erdő határmezsgyéjére megálmodott kastélyhoz kíván eljutni.
Vannak szerencsések, akiknek megadatik ilyen pazar környezetben pihenni… Utolsó, akadályként felhúzott sorompót felemelni Ádám hivatott - hajkoronájának hála, fejbúbja irányjelzőként messziről veri az ember szemébe a napsugarakat.

Titkos csakrák
A rejtett Duna meder és a ma ismert Duna meder egy szívet alkot a térképen. Természet alkotta hatalmas szív. A közepén pedig egy helységnév: Dobogókő. Itt dobog az ország szíve. Az egész Kárpát-medencét ellátja energiával. Szerencsére ez etnikum specifikus. Emberi szervezet mintájára épül fel. Nem lehet másé a hely. 7 fontos energia központ, csakrapont van a földön. A föld szívcsakrája Dobogókő. Itt koronáztak! Ez a középső csakra, tehát nem a legmagasabb. Ide el kell jutni összegyűjteni az energiákat és elindulni felfelé a korona csakrához. A földön sehol máshol nincs olyan hely, ahol 2 csakra lenne egy helyen.

Fél három felé jár. Rám szakadék csodája egy ilyen zarándokmentes, csendes péntek délután élvezhető igazán. Az onnét Dobogókőig vezető izzasztó, véget nem érőnek ható kaptató embertpróbálóan kellemes és látványnak sem utolsó. Mindamellett pontosan az okoz hiányt, amivel többet nyújt: láthatóan a Pilisi Parkerdőgazdaság turista-baráttá rendezné a tájat, viszont ezáltal veszít varázsából és nem hasonlítható a Börzsöny, vagy a Cserhát általam oly’ nagyra tartott és imádott érintetlenségéhez. Ellenben fellelhetőek csodaszép pontok, ez tagadhatatlan!
Dobogókő maga a tömény gyomorforgató vizuális sokk. A turizmushoz kötődő emocionális vonzódása Dömösével vetekszik. De legalább a kívülről nyilvános WC-nek tűnő vendéglátóipari egységben hideg sört adnak – a kocsmáros által forintban meghatározott értékük egy véget nem érő szorzási folyamat végének tűnik. Egyetlen szúette pad az árnyas szélén, a napsütésben ad lehetőséget az erre tévedőnek megpihenni.
Határozottan kellemes út vezet innét Prédikálószékre. Ádám kondíciója pedig testsúlyával fordított arányban változik. Ez különösen a kaptatókon szembeszökő, ahol a tajtékzó homloka is elsősorban a hőségnek tudható be, nomeg Bea által jótékonyan felvitt szigetelő napolaj rétegnek – ugyanakkor a légzése egyenletes, ami pl rólam már kevésbé mondható el.
Vadállókövek vidéke hála a rengeteg apró kavicsnak és a fenemód meredek ereszkedésnek igen próbára teszi az embert, de elérhető távolságban (közelségben) már Dömös és az óhajtott vacsora, nomeg a behűtött borok hada.

Az itiner tanulsága szerint a megtett táv hossza 17,5 km, amit sikerült 5,5 óra alatt teljesíteni, úgy hogy a szintemelkedés mind oda, mind vissza egyaránt 960m. Hm...
Az esti szíves vendéglátásnak helyet adó villa szépségét hamar elhomályosítja a felszolgált borok minősége. Az ízorgia akkor teljesedik ki, amikor a borospince hűsében megbúvó Sauska cuvée kerül az asztalra.

Kicsit ellentmondásos vidék; ha a vándor van oly’ bátor és a gyehenna tüzeként elégördített akadályokon átkelve eljut e paradicsomi vidékre, úgy valóban a mennyekben érezheti magát, különösképpen abban az esetben, ha olyan kiváltságos helyzetbe kerül, hogy még királyi vendéglátásban részesülhet!

Sziklagyep (Cserhát)

'09.06.14.

Merjünk nagyon gondolni!
Mekkora az esélye annak, hogy ne kerüljek gyermekeik iránt a végletekig rajongó Édesanyák szitkainak kereszttüzébe meredeken kapaszkodva felfelé a Naszály oldalában? „Krisztiánnak is lehetne annyi esze, hogy tudatában van a gyerekek tűrőképességének határaival!” suttognak lemaradva, miközben a kimerültségtől zokogó gyermekeiket nyugtatgatják egy szelídgesztenyefa jótékony árnyékában meghúzódva. Aztán majd a csemetéket is velem fogják riogatni: „Ha nem viselkedsz rendesen, elvisz a Krisztián bácsi túrázni!” – én meg csodálkozom, hogy fúvócsővel nyálas papírcafatokat lövöldöznek felém, amikor meglátnak.
Vagy győz az az egy százalék esély, hogy megértik, semmi nincsen ingyen ebben a recesszió sújtotta világban: ha Sziklagyep szépségével azonosulni kívánnak, azért áldozatokat kell hozni. Még egy három évesnek is…
És kortól, nemtől függetlenül látszólag ez sikerült is! Nem csak az áldozathozatal, de az azonosulás is.
Komoly pénzeket lettem volna hajlandó tenni arra, hogy pl. Szilva Simon lázas rohanása az ősagárdi köves úton tiszavirág életű és bő fél óra múlva azzal magyarázza majd fáradt hátul kullogását az emelkedőn, hogy kisóvodás szemei csak így kacsingathatnak az előtte haladó lányok bugyijai felé. Simi kitartását félreismerve itt úszott volna el talán a jövő negyed éves befizetendő áfám… De dőreség lenne csak őt kiragadni teljesítményével a csapatból.
’94-ben a Grossvenedigeren, felérve a csúcsra a csapattal (milyen jó kis gárda is volt az!), Straub Józsi mindenkinek kézrázva gratulált a csúcshódításért. Így visszagondolva sokaknak kijárt volna itt is a gratuláció megérkezve Sziklagyepre.
UVB gyaláz rendesen, de a cserjésben lelni kiterjedt árnyast kivédendő azt. Kis bibék fákon kúsznak, hasonkorú porzók futkároznak, vagy rókalyukat vizslatnak. Azért láthatóan nem mindenkiben tudatosult még, hogy a természet nem csupán csodálnivaló, hanem óvandó is. És Juci avatott kézzel történt szakszerű csenése nem ide sorolandó – ő csak átmenti a hegyi világ érzékeny szépségét szeretettel ápolt kertjébe. Mindeközben Ágota magányos sétájával őzet riaszt (bár ezt a sétát a gyerekek hangos kiabálással az anyagcserefolyamatok teljes repertoárjának felsorolásával magyarázzák) – az igazság burkának szende leple reá borul.
Egy nagy korty azért abból a pénteki Sauska-portugieserből nagyon jól esne!
Lefelé a beígért finom fagylalt hajtja a piciny lábakat vissza Kosd felé. Nem múlik el karcolások nélkül az „ereszkedés”, de ez az ő korukban természetesnek mondható.
Büszke vagyok! Büszke a vasárnapi piciny túratársaimra, akik fáradságot nem ismerve felsétáltak oda, ahová sok felnőttnek is kihívás lenne feljutni. És tették mindezt 3,4,5,6 évesen. Nem csupán felkapaszkodtak, de még láthatóan élvezték is a helyzetet, amibe a felnőttek hozták őket.

Naszály (Cserhát)

'09.06.12.

Azért annak is megvan a hangulata, amikor az ember egy kosdi kiskocsmában sörözgetve vészeli át a kint dübörgő vihart. A szabolcsi alma Rézangyal-lá érlelve pedig (mint Jókai meghatározásában a Tokaji) egyenesen "lebensretter" ebben az átnedvesedett időben!
A pultos lány kedves, de lefogyhatna. Ha nem a passzív dohányzás viszi el, akkor majd a szíve.

Felérve annyi kárát azért elkönyvelhetjük az iménti esőnek, hogy a tűz csak nem akar lángra kapni. Tömöm az aprófa alá Vera egykori útnyilvántartásainak lapjait (ezúton csókoltatom az adóhivatal illetékes munkatársait), de hamar ellobban mind. Persze győz a kitartás. Találok a félhomályban egy igazán száraz husángot, boldogan töröm ketté egy fa törzsén, hogy az micsoda lángokat szít majd, erre a leszakadó fele eltűnik a sűrűben. Imre meg fázik. Rátöltök a borára – csak abbahagyja! Aztán de. A fél kiló húsos szalonna sem a fogyásomat szolgálja: vasrácsra terítem, és tudatos mozdulatokkal szabadítom ki a száraz vöröset rabságából. De az utolsó üveg bor a non plus ultra! Erről a Sauska pincészetről pl miért nem hallani?! Palackoztak valami olyan Portugieser-t tavaly, hogy ha alanyi jogon járna is, én adóznék utána. Éjfél után, héjában sült krumplihoz kortyolgatva úgy érzem a mennyekben járok!

Végre valami előnyöm is származik a tragikus testtömegindexemből: én alszom az alsó ágyon. 10 kg-val nyertem (vagy vesztettem?). Legalább mutatóban egy kis szégyenérzet azért lehetne bennem, de ezt inkább hagyjuk! Sauska pincészet tölti ki gondolataimat – naná: oda ment fel a Portugieser-ük.

Fél kilencig is régen aludtam. Két csupasz szőrös láb jelenik meg a fejem mellett/felett – remélem comb fölött már lesz ruha! Lett! Észt (a litván most kimarad…) érzek a központi idegrendszerben, akkor nagy gond nem lehetett éjjel – bár a három üres üveg az elhamvadt tűz körül azért árulkodó. A Sauska-s palackra lehelek egy virtuális csókot.
Minden logikus érv az ellen szól, hogy most felkapaszkodjunk a csúcsra. A Naszály a természet iránti alázatra nevel sasbérc mivoltával. Alázkodunk hát... Nem t’om, melyikünk köpte előbb a tüdejét a kilátó mellé, de a szerv szemszögéből gondolom ez amúgy is lényegtelen.
Jaj, de az a Sziklagyep! Vasárnap elhozom ide a lányokat. Ott egye a fene, ha Nórikát a nyakamban is kell felcipelnem ide; ezt látniuk kell!
Iskolai évzáró lehetett Kosdon. Pálma presszó teraszán ücsörögve kapjuk is az arcunkba a csókolomokat! Biztosan nem nekem szólnak… Mondjuk egy „de kövér a bácsi” lenne az igazi verbális gyomroncsapás.

Gyadai rét (Cserhát)

'09.06.06.