Nagy rét (Börzsöny)

2008. október 26.

E nap nem feredtünk napnak fényiben, mik bújának felhők megett naphossz.

Kedvet nem szege ám ez, s sokasággal menetet szervezénk, annak célja vala Nagy rét, Katalinpusztáról Magyarkút felé feleúton.

Szendehely falva határán szekeret elhagyva kaptatón indulánk Börzsönynek erdeibe. Alig a határban már les magaslik, s birtokba vevék rögvest gyermekink hada - onnan őket lecsalni munka. Kapjanak feladatot nosza!: keresni kell útunk jelzését, mi fáknak törzsén kéken világlik. Sorra futának előre, versengve ki leli elsőnek a jelt - nagy a móka!

Völgybe ér ösvényünk, patakmedren vág átal út, de csepp emberek utat vesztve rohanvást tűnének erdőnek sűrejében - visszahíva őket már helyes az út, izzasztó a meredek, sikamlós az avar.

Ricsi bácsi hátán zsák szája elszabadul, s abból seres palackok hullának. Nosza, ki Apa, mind odasereglik, s segítő kezet nyújt, melyből palackot ki nem adá. Maláta illatja lengi bé férfiembert, s vidámság magja e nedű.

Nem kell óra, hogy tisztás szélesedik elibénk, mi eleje vagyon az Nagy rétnek. Közepin annak újabb les állék, hová azt meglátván szalad a sok kis ember.

Elemózsia búvik elő zsákokból, mit fal nagy, s kicsiny hasonmód.Mezőnek másik végére bandukolunk komótosan, de fárad a csapat.

Vándorbotra kapnak kicsinyeink, soká kutatván azokat erdőnek fái közt.

Csapásokat már tudák, ismerék leányink, fiaink, kik vezetének minket visszúton Szendehely falva irányába. Szemünk rajtuk, de olvasák a helyes ösvényt, mutaták büszkén merre a falu.

Reform vala túrában sert lelni, s inni azt, ím hálánk rebegénk ezen sorok által Ricsi bácsinak - helyesen cselekedett, mikoron zsákjába bajorok főzetét rejté!

Látó hegy (Cserhát)

2008. október 24.

Gábor barátom csatlakozott hozzám egy kellemes cserháti túrára a Naszály oldalába.

Az időre ismét nem lehetett panasz. 4 óra körül indultunk Kosdról (előtte kiskocsmában kávé-sör bemelegítésnek), aztán a régi szénbánya mellett az egykori ősagárdi főút kikövezett ösvényén mentünk el az országos kék csatlakozásáig, ahonnét meredeken ível az út fel a Naszály csúcsára.

Jeleztem Gábornak, hogy sok jóra ne számítson a Sziklagyepig, de még én is meglepődöm minden egyes alkalommal az emelkedő keménységén. Rendesen megizzadva értünk egy órával indulásunk után Sziklagyepre, ahonnét pihenésképpen megcsodáltuk a cserháti panorámát. Új erőre kapván fél óra alatt legyűrtük a hátralévő szakaszt a Naszály tetejéig.

Felérve felkapaszkodtunk a kilátóba és gyönyörködtünk a naplementében. Nem maradtunk fent soká', mivel kezdtünk fázni az alkonyban az összeizzadt ruhánkban, így aztán nekiindultunk Katalinpuszta felé a vaditatótó irányába.

A nedves avaron igen nehéz volt az ereszkedés a levelek miatt láthatatlan sziklákon - mintha jégen csúszkáltunk volna.

Nem sokkal a csúcs alatt két lány jött velünk szembe, akik a Naszályra igyekeztek - pakkjaikból ítélve ott tervezték éjszakájukat is.

Túlélve az avaron történő ereszkedést, hamarosan elértük a vaditató tavat, de eddigre már igen besötétedett.

Kimentünk a Látó hegyre, hogy Gábornak megmutassam a dunakanyari panorámát, aztán igyekeztünk is tovább a tervezett táborhelyre, de mielőtt odaértünk volna már láttuk, hogy pattog a tűz ott, úgyhogy nem is zavartuk az ott táborozókat (még megtudják, hogy bor van nálunk :-) ), s inkább visszatértünk a Látó hegyre éjszakázni.

Meglepően gyorsan begyulladtak az előző napi esőben megázott száraz fák, ennek köszönhetően nem sokkal megérkezésünk után már ropogott is a kis tábortűzünk.

Mielőtt még nyársra szúrtuk volna a szalonnáinkat Gábor kinyitotta az általa hozott Chile-i bort, melyet szerény véleményünk szerint vétek volt behozni az országba és aztán forgalomba hozni. Friss, meleg, szalonnazsíros kenyérrel, s annak ízével próbáltuk feledtetni a Chile-i száraz vörös által okozott sokkot, majd miután kiürült az üveg gyorsan bontottunk egy villányi Pinot Noir-t (ezúton is hála a Csányi pincészetnek).

Degeszre ettük magunkat egy óra alatt, de ez sem volt elég, még sütöttünk egy adag krumplit is héjában, amihez jól esett az este utolsó száraz vöröse is, egy villányi Cabernet Sauvignon.

Éjfél körül már csak 4 fokot mutatott az óra hőmérője, de a tűz mellett ebből mit sem lehetett érezni.

Az egyetlen probléma csupán a párás idő volt.

Reggelre mindkettőnk hálózsákja kívül teljesen átnedvesedett, de az igazi problémát a jó melegből történő kikászálódás volt. Meglepő módon nem hűlt az éjszakához képest a levegő.

A ködös táj szemet gyönyörködtető volt.

A Cserhát-i települések mind ködbe burkolóztak, csupán a hegycsúcsok látszottak kelet felé.

Nehezen bár, de 8 után erőt vettünk magunkon, összekaptuk a cuccainkat és egy rövidebb úton visszatértünk a kocsihoz, Kosdra.

Még egy reggeli kávéra betértünk a kiskocsmába, hogy kis ízelítőt nyerjünk a helyi törzsvendégek vidám szombat délelőtti hangulatából, majd irány haza.

Reméljük az elkövetkező túrán is hasonlóan kegyes lesz hozzánk az időjárás...

Ezúton is köszönöm Gábornak a vidám társaságát, melyet legközelebb kénytelen leszek nélkülözni, amennyiben ismét Chile-i száraz vörös borral próbálja emelni az esti sütögetés fényét :-)

Bik-kút (Cserhát)

2008. október 19.

Bár csupán szűk körű kirándulásnak indult a gyerekekkel a vasárnapi Bik-kút túra, a vége az lett, hogy jópáran összegyűltünk és együtt élveztük a friss levegőt.

Katalinpusztára szinte egyszerre futottak be az autók a szülőkkel és a gyerekekkel. Annyian lettünk hirtelen, hogy az úton való átkeléshez rövid időre le is állítottuk a forgalmat.

Én egy órára kalkuláltam a Bik-kútig tartó utat gyerekekkel, de kicsit alulszámítottam, mivel az "élcsapat" is 1óra10perc alatt ért fel és a "hátvéd" kb negyed óra késéssel futott be.

De végül is sétálgatni mentünk és a gyerekek sem tűntek fáradtnak a célbaéréskor (egy-két kivétellel persze).

Már a tűzrakás is nagy élmény volt a csemetéknek, de amikor előkerültek a szalonnák, a kolbászok, virslik...stb, akkor tűntek csak igazán elégedettnek! Ádámnak hála mindenkinek jutott nyárs és így senkinek sem kellett üres gyomorral nekivágni a visszaútnak.

Amíg ott voltunk, addig pedig volt játék, kút tetejére felmászás, sőt kis gombászás is.

Kb. két órát töltöttünk ezen a kis erdei pihenőn, aztán elindultunk egy újabb bő órás visszaútra.

Azt hiszem, minden résztvevő nevében elmondhatom, hogy igazán kellemes perceket szereztünk gyermekeinknek, a felnőttek pedig jól kimozoghatták magukat.

Üdv a legközelebbi túráig!

Naszály (Cserhát)

2008. október 17.

Pénteken munka után ismét késztetést éreztünk Ádámmal, hogy kiránduljunk egy kiadósat. Célként egy a Naszály oldalában elrejtett kis kunyhót tűztünk ki, melyet ismereteink szerint barlangászok építettek és ápolnak (minden tiszteletünk az övék).

4 óra körül tudtunk elindulni otthonról és a korai sötétedésnek köszönhetően a túra utolsó részét már fejlámpával kellett megtennünk.

Elöször még kitekintettünk a dunakanyari panorámára a Látó hegyről, majd egy-két fotó elkészülte után nekivágtunk a rengetegnek, hogy megleljük a kunyhót és a tisztást.

Szerencsére jól elrejtették az erdőben a házikót, így nekünk is komoly keresgélés után sikerült csak rálelni (így remélhetőleg kevesen akadnak majd rá, így kevésbé szemetelik és firkálják majd össze). A fakunyhó nem nagy - csupán egy tábori ágy van benne két fő részére.

A megérkezés örömére Ádám fehérborát ki is bontottuk a tűzrakás közben, mely rövid idő alatt megváltoztatta kedvenc túratársam nézetét a másnapi munkába meneteléről. Az etyeki fehért villányi vörös követte, miközben a tűzön pirultak a szalonnák és a kolbászok. Az est szokásos megkoronázása a héjában sült krumplik lettek, majd el is tettük magunkat éjfél körül másnapra. 5.45-re lett beállítva az ébresztő és a hajnali sötétben nehéz is volt az ébredés.

Lefekvés előtt 5fok volt kint, de reggelre a kunyhót sikerült belehelnünk köszönhetően a kis légtérnek.

Fél 8-kor már Kosdon voltunk az autónál és irány Göd - nekem a család, Ádámnak a robot :-)

Itt szeretnénk megköszönni a lehetőséget ismeretlenül is annak a csapatnak, aki ilyen kellemes kis táborhelyet alakított ki az erdő közepén, hogy megszállhattunk egy éjszakára.

Kámor (Börzsöny)

2008. október 12. Felhőnek nyoma nincsen, nosza vásár napját Kámor oldalában megélni!

Verácska, ki társ ebben, s vélünk tartá Máté és ő Ágotája, kik esmét együtt - mily' öröm ez minékünk is!

Szekerünkről lepattanván már Diósjenő falva felett levénk, honnét alant tekintve nem csupán a falvat látánk; látánk mink még Cserhát lankáit is messzi.

Rétünkről színes sűrűbe vezet ösvény, mi barátin oltalmaz napnak erejétől, mi jól eső. Pantallóm kurta, mintha t'án nyárnak idusán valánk, s nem október hava derekán járnánk. Szép réten átal kelünk, honnét balra tér meredeken fel az út, s mink követén azt egészen tetejéig, majd onnét esmét alá. Fák takarásából kiérve csodaszép tisztás mi elibénk terüle, itten nagy levegőt vevénk, hisz' ehelyről már kapaszkodni kénytelen a vándor Kámor csúcsáig. Annak oldalába igyekezünk mi, hol letörés lészen, annak panorámája pazar. Regélém már többnek, mi csoda ott lészen, de ezeddig közülünk csak én valék tudója, s ismerője e gyönyörnek.

Mit meséltem vala hamar bizonyítást nyere, s sziklákra kimászván együtt nézzük a távolt. Alant a Cserhát, mi távol csodálható, balon Börzsöny északi csúcsai, jobbon Diósjenő falvának szomszéd kúpjai.

Kevés az idő, mi szabad nékünk máma - gyermekek mifalunkban várának ebédre, így a táj nem soká miénk.

Igyekezet lefelé menet megtorpan, midőn Verácska sűrűbe tekint, s cserjés alján gombára lel. Őzláb az, s mily' hatalmas! Nagyokat lépdel, s hamar övé az, büszkén mutatva: "gazdag estebéd süle ebből!" Nem jutunk távol onnét, mikoron Ágota is sikkan, s ő is gazdagszik egy szép társával előző gombának. Jó szíve messzi hírű, így nem lepődünk, mikor Nékünk adá egy gombáját; "lesz majd társa Vera őzlábának este serpenyőben!"

Vidáman lépdelünk utósókat falu felett, s elégedett mindünk. Szép volt e három óra, mit együtt tölténk őszi Börzsönyben.

Kopasz hegy (Börzsöny)

2008. október 11-12.

Kihasználva a szép időt, Ádámmal Márianosztráról mentünk fel Kopasz hegyre egy kis kitérővel.

Az eredeti tervekben egy rövidebb, kb 3 órás túra szereplt, hogy láthassuk a naplementét a hegycsúcsról, ám Ádám indulás után nem sokkal döbbent rá, hogy otthon felejtette az esti szalonnasütéshez vásárolt kenyerét, úgyhogy egy két órás kitérővel felsétáltunk Nagyirtáspusztára kávézni és kenyeret kuncsorogni.

Ennek köszönhetően fejlámpával a sötétben értünk fel Kopasz hegyre 7 óra körül. Addigra már kellemesen lehűlt az idő és a csúcson kellett szembesülnünk a ténnyel, hogy alvásra alkalmatlan a huzatos, sziklás csúcs.

Az erdőben ellenben fél órás kutakodás után ideális táborhelyet találtunk, amit be is laktunk gyorsan. Sütögetés közben elfogyasztottunk néhány csupor kellemes száraz fehér bort, valamint villányi száraz vöröseket is.
Éjfélig tartottuk szóval egymást, aztán elővettük hálózsákjainkat, majd sík területet keresve ledőltünk. Még utolsó erőmmel tettem a tűzre, hogy melege tovább tartson, de az időre amúgy sem lehetett panasz.

Reggel enyhén ködös, de szép időre ébredtünk.

Felkapaszkodtunk a hegytetőre megcsodálni a pazar panorámát és a napfelkeltét. Magával ragadó volt a látvány, ahogy a ködös völgyekből kiemelkednek az őszi színekbe burkolózott börzsönyi csúcsok.

Gyors reggeli után vissza is tértünk Márianosztrára a kocsihoz.

Még visszatérünk ide előbb-utóbb biztosan!