'09.01.09.Királyrét házi csendben mind e fagyos estve. Kandúr lopóz fák megett közel mihozzánk, s távolból lesé amint zsákjaink rakodánk a menethez. (Ádám mókás: túrához botját nem lelé otthonról indulván, hát partvisnak nyele támasz néki e túrán.) Mit lélegzünk, páraként ölel körül bennünket a fagyos légben, amint elsőket lépdeljük kandelláberek fényinél. Fáradt vándorhoz czímzett fogadóból világosság szűrődik uccára, de hang alig hallik – ember ily’ fagyon meleget adó házában marad.
Macska is el ; t’án már kályha mentén dorombol a mihaszna. Így maradnak megettünk Királyrét füstölgő kéményi, s jutánk holdvilágos erdőbe. Holdvilágos az, amint felettünk égbolt, mi csillagban gazdag, s csillagok társa odafent holdnak telije (no jó: t’án egy czikk hibázdik abból), alattunk pediglen hónak fehérje mi süti fenti fényt még soká, hogy vándor lásson könnyen az éjben. Ám jelet lelni fák törzsén muszáj, utunk ne vétsük, így lámpásunk gyúl Hosszan még szekérnyomon lépdelünk, s szóval tartánk egymást – messzi még az fűtött fogadó, mi vár reánk hegytetőn a távolban. 
Taxi nyiladék az utunk hosszan, míg balunkon „róka út”, jobbunkon pediglen „grófi út” mene. Miénk a jobb. Emitt sűrűbb az erdő, csapást figyelünk, hisz’ lábnyomot gyakran keresztez vadak nyoma,s járt útról letérni nem üdvözítő. Ülepem vacog, eszköz mi hőt mér, most fagyot: 10 fokkal fagy alatt jelez. Hiszem azt! Hátam tajtékzik emelkedvén az ösvényen, s nedv, mi kiizzadá, fagyos vállamon. Út balra tér, s az szélesedik, így tárul csoda mielibénk: Magas-Tax egykori fogadója havas rétnek túlján, s ez rét (holdnak hála) fénylik mai éjen – szájunk tátva meredünk e látványra; megfesteni való ez! 
Mi öröm minékünk egy és egy fél óra túrát követőn, az ormon lelt fény nem is oly’ távol, mi nem lészen egyéb, mint Nagy-Hideg hegy meleget adó fogadója, hol koszt, s kvártély vár reánk. Réten átal menve Ádám térdjéig süpped fagyott fehérségbe, így lassula lendületünk – mély itten a hólepel. Megállunk néhol, s hallgatjuk a semmit: varázslatos e csend! Ám jelzett csapás meredekbe vált, s kitart e meredek hegytetőig, hol fogadónk fénylik. Ádám térdét fájlalva kissé elmarad, de szálláshely tornáca alatt bevárván őt együtt lépünk csikorgó hidegből meleget adó házba. Szíves a vendéglátás: fogadós szilvapályinkát tölté rögvest, mint fagyott vándort lát, s azzal kíván szép estét. Két óra, s még egy fél kellett, hogy itt lehessünk, hát fagyott tagjaink megülve nyugtatánk, kortyolgatva kapott finom nedűt. 
Fogadós jó éjt kíván, s hellyel kínál estére bennünket kandalló mentén, hol esténk nyugodtan töltheténk. Szárazt öltünk magunkra, tajtékost levetvén, s visszatérünk szobánkból, de ekkoron boros flaskákkal teli már kezink. Kandalló mellett pukkan a dugó, s kupám telik – Ádámé hasonmód. Falatozunk soká, csordogál garatinkon fehér bort követőn veres, majd még veres. La Mancha lejtői Hispániában, s annak napja finom szőlőt érleltek, melynek leve kedves minékünk. Zsemlye szakad, midőn Ádám kolbászt fal, magam pediglen halnak májával kényeztetem. Éjfél múla két órával, midőn utósó flaska is ürüle, s menénk szobánkba megfáradva. Bornak hála mámorban úszunk, ám fejünk súlyát érezvén keményen csapdosunk karjainkkal folyó árral szemben…
Vereslik a fal szobánkban, kél a nap. Nosza, ki a teraszra, 
együtt nézni miként kapaszkodik a horizonton, Börzsöny hegyei felett vörösen izzón. Mit látunk szép, s könnyed reggeli sétára hívó, így lábbélit húzván frissítő gyalogúttal éledünk a hegyekkel. Ezenközben fogadósunk fél tuczat tojást üte serpenyőbe, s sajttal keveré azt, majdan visszatérvén sétánkból terítékre tevé, azzal köszöntve bennünket e reggelen. Jóízűen falunk, pezsdüle vérünk,. Kilencz még nincsen, midőn elköszönénk e hegyi fogadótól, megfizetve kvártélyozást, s ígéretet tevénk: mink még ide visszajövénk. 
Le út más csapáson indula, de hibám végett visszatére estibe, holott egyebet tervezék. Így történe, hogy esmét Magas-Tax rétjén lelénk magunk, s az éji ösvényt vissza is megjárjuk. Fél úton járván látunk egyéb vándort, amúgy magunk levénk. Könnyebb a zsák lefelé, kevésbé fújtatánk, mint estve hegynek fel. 
Néhol pihegünk, van hol tájat csodáljuk. Ezenközben szóval tartjuk egymást, így telé kellemesen bő két óra, míg vissztérénk Királyrétre, hol már pezseg az élet. Forralt bornak illatja lengé be vendégfogadó környékét, s mi szívjuk bé e kellemes szagot, míg más, ki túrára kész, kortyolának nagyokat.
Odahaza család vár mireánk, s fájó kényszerrel búcsúzunk hegyinktől, ígérvén hét nap múlván visszatérünk esmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése