Só hegy (Börzsöny)

2008. november 2.

Pára üle falvunk felett e reggelen, midőn ígéretemnek eleget tennem muszáj, hisz gyermekek, s szüleik várák, hogy vezessem azokat Só hegynek tetejire, Börzsönynek szívébe. Szívemen félsz, hátha komor fellegek takarák majdan kilátásunk fentről, s élmény nem lesz oly' csodás. Pediglen rálátni tiszta időben onnét Dunának kanyarulatára Vác városa alatt, Esztergom, Nagymaros városi mentén szintúgy.
Ki jő vélünk az házunknak portáján veré félre harangot, jelezvén itt létét. Sokasodunk, jó ezt megélni : kíváncsik szépre, mit ígérék minapon. Nékem sokadik utam ez oda, hol már éjszakákat tölték vala Ádámmal téli éjen, de enyáron Noémi leányommal is csillagokkal takarózván, s esmerém szépet, mit eléjük tárni szánok.

Napfény törj elő, s mutasd legszebb orcád Börzsöny!

Vácott tűne elő elsőként felhők mögül a nap, s onnét már fényében úszunk Kóspallag fölé, hol szekerink elhagyánk, s lábra kapván bízzák reám magam mindahányan.

Gyermekink, mint mink: hol van az már, midőn alkalmazkodánk őhozzájuk, s léptink lassítván bevárjuk őket - nékünk feladat futó csemeték megett lépdelnünk sebesen. Mily ügyesek: látván jeleket fáknak törzsin ők mutaták utunk; helyes ösvényen járunk!
Ám jelzésből új születik, s némely eddigi zöldön tovább futá, ám harsan a szó sűrűbe: visszatérni e csapáshoz, honnét sárga jelen mennünk kell tova, s fel! Lépés lassula, lélegzet sűrűbb. Sűrű fáknak ágai is, mik elől kitérnünk muszáj, s van hol feladat nem beakadni. Ricsi bácsi hátán csemete, kinek lábon kell tennie távot, hisz fára fennakadna Apja nyakában.

Midőn erdő ritkulni kész, s száraz fák halomba rakva jobbunkon, már balon felviláglik Só hegy kicsiny mellékcsúcsa, s annak szép tisztása, mi vendéglátónk máma.

Felhők alig, azok is csak azért, hogy ég kékjét fehérrel vegyítse. Csodaszép mi elibénk terüle: bámul ám mostan nagy, s kicsiny, ki eleddig ily' csodát nem látá emitten. Ister felett még pára üle, de Börzsöny hegyi felett ellátni messzi, s rálátánk Pilis csúcsaira, Visegrád várhegyére - csoda mit látánk!

Reggel harmata még üle fának kérgén, de Apukáknak nem kihívás ropogó tüzet építeni hamar. Pattog a jótékony láng, kora őszi langyot meleggé téve mentén. Sok apró ember szorgos; tüdejükből lélegzének nagyokat parázsra, lángot szítni.

Hívó szó hallik Anyáktól, kik csemetéket magukkal híva alant rétre viszi mind, hol les, vadetető, kicsiny tó a vadaknak mi látni való, s emigyen megtekintendő.
Nem kell sok, s fentről intünk alant, hol sikoly hallik - minket üdvözöl a sokaság. Apák sörre kapnak, így várják vissza szerettiket.

Órának fele telik, mire hiányzók visszatérnek közibénk - ekkoron első szalonnák nyárson, lángon forognak, s illat szálla messzi onnét. Máté burgonyát vet parázsba, annak illatja is jó lészen. Mindez csemetéket is sütésre ingerel, kézbe kapva nékik nyesett nyársat, s büszkén forgatá mind a kolbászt, szalonnát, miegyebet, mi nékik ebéd lészen hamar. Ez lesz kiadós étek, de jóllakik szülő is, ki vélük égeti tűz felett sok finomat.

Evést játék követ: sok kicsiny ember fut-szalad, derékaljon hadakozik pajkosan: kacag, nevet élvezvén ittlétük. Panka reked cserjésben, hol öltözete, s tüskék rabja rövid időn átal, de meglelék őtet szüleik, így nem tart soká riadalom, mit hiánya kiváltott vala. Apjának megmérettetése lészen pályán nemsoká', így ők mielőttünk távozának, szomorún, s irigyen intve vissza mielőtt erdő oszlopos törzsi közé eltűne négyesük.

Nem is oly' soká mi is indulni készen vetünk köveket hamvadó parázsra, megóva annak tova terjedtét tisztás füvén.

Úton vissza sok fáradhatatlan kicsiny futá tovább, mintha nem is órák óta levének talpon erdőnek friss levegőjén - lesz még ebből mély álom hamarost!

Megemlékezvén e szép napról, bizton lehetek szócsöve vélünk tartó sokadalomnak: gyönyörű vót e nap, s bízzuk; lesz még ily' nem egy!