Nagy rét (Börzsöny)

2008. október 26.

E nap nem feredtünk napnak fényiben, mik bújának felhők megett naphossz.

Kedvet nem szege ám ez, s sokasággal menetet szervezénk, annak célja vala Nagy rét, Katalinpusztáról Magyarkút felé feleúton.

Szendehely falva határán szekeret elhagyva kaptatón indulánk Börzsönynek erdeibe. Alig a határban már les magaslik, s birtokba vevék rögvest gyermekink hada - onnan őket lecsalni munka. Kapjanak feladatot nosza!: keresni kell útunk jelzését, mi fáknak törzsén kéken világlik. Sorra futának előre, versengve ki leli elsőnek a jelt - nagy a móka!

Völgybe ér ösvényünk, patakmedren vág átal út, de csepp emberek utat vesztve rohanvást tűnének erdőnek sűrejében - visszahíva őket már helyes az út, izzasztó a meredek, sikamlós az avar.

Ricsi bácsi hátán zsák szája elszabadul, s abból seres palackok hullának. Nosza, ki Apa, mind odasereglik, s segítő kezet nyújt, melyből palackot ki nem adá. Maláta illatja lengi bé férfiembert, s vidámság magja e nedű.

Nem kell óra, hogy tisztás szélesedik elibénk, mi eleje vagyon az Nagy rétnek. Közepin annak újabb les állék, hová azt meglátván szalad a sok kis ember.

Elemózsia búvik elő zsákokból, mit fal nagy, s kicsiny hasonmód.Mezőnek másik végére bandukolunk komótosan, de fárad a csapat.

Vándorbotra kapnak kicsinyeink, soká kutatván azokat erdőnek fái közt.

Csapásokat már tudák, ismerék leányink, fiaink, kik vezetének minket visszúton Szendehely falva irányába. Szemünk rajtuk, de olvasák a helyes ösvényt, mutaták büszkén merre a falu.

Reform vala túrában sert lelni, s inni azt, ím hálánk rebegénk ezen sorok által Ricsi bácsinak - helyesen cselekedett, mikoron zsákjába bajorok főzetét rejté!