'09.12.05.Keressünk kifogást, hogy miért nem megy természetjárni az urbanizált evolúciós csökevény! Indok van rengeteg – ötletelni felesleges. Azonban visszaemlékezésre érdemes, hogy csaknem 80 éve a Börzsöny még a hegyek iránt rajongók elől elzárt terület volt. Pl. 1931-ben, a környék geológiáját tanulmányozó Zanker Aranka hiába folyamodott engedélyért az Ördög-hegy és Hegyes-tető felkeresésére – a tudományos kutatásra való hivatkozásba burkolt esdeklést a nagymarosi erdőigazgatóság aktív vízszintes fejrázással dobta vissza. De Baranyi János is meg(s)írta sikertelenségét a Turista Közlöny 1899. évi kiadványában, amint karbid biciklilámpással éjjeli túrára menvén Magas-Tax felé, Szokolya-Hutánál mellének szegezett fegyverrel közölték vele, hogy „a német gróf épp szarvas vadászaton”, és szankcionálták 5 forintra. Átlag halandó aztán a második világégést követően jut kegyhez, hogy szabadon bebarangolhassa a vadregényes, akkortájt igazán érintetlen hegyvidéket – és kaptunk egy tájat, mely addig nem volt nagyszüleinké; egy egész Börzsönyt, hatvanezer hold erdőt, s vele az ezer méterig emelkedő középhegységek minden szelíd báját, meleg szépségét. Személyes kiváltságomnak tekintem, hogy ma már élhetek a lehetőségekkel és mint naivitásában fanatizálódott északi-középhegység rajongó, a nyakamba zuhanó szabadidőimben ezen a vidéken barangolódjak.
A péntek délutáni, kitartóan szitáló köd némi aggodalomra adott okot az elkövetkező napi Csóványos-túra előfutáraként, de a kezdeti pánikot este két borsó Korsodival csapatom szét, a gyermekzsivajjal tudatosan teletűzdelt, valamint közegében otthonosan terjengő dohányfüstben gazdag Sörházban, Pixy harmincadik évfordulójának tiszteletére – valamint mert jó!
Szombat 3.45. Negyedórával több időt kapott regenerálódni szervezetem, mint egy hete ilyentájt – azonban a fürdőszobai tükörben rám köszönő torz ábrázat kialvatlanságot sugall, mely szerencsésebb is, hogy megbújik majd a hajnal sötétjében, semmint felelőtlenül riogasson. Péter, Nándi és Ádám gépjárművel történő begyűjtésére irányuló törekvéseim terv szerint realizálódnak, melyet követően a kormánymű, kuplung, gázpedál, valamint fék felváltva (alkalmanként egyidőben) történő, sikeres alkalmazásával gördülünk a négy kaucsuk ötvözeten Diósjenő még álomban szunnyadó falváig.
A kisebb elejtett erdei vad rejtésére is alkalmas helyi kátyúk szerencsés elkerülését követően, a település észak-nyugati határában, az erdőszélen hagyjuk magára az autót. Úgy hisszük, van esélyünk elcsípni a napfelkeltét a Börzsöny csúcsán. Optimizmusunk bástyájaként egy pillanatra felvillan előttünk a hold kövére, hogy aztán szemünk elől vesszen, ám alkalmi hiánya felett szemet hunyva, bizalommal teli kellemes beszélgetéssel küszködünk az elénk emelkedő jelentős szintkülönbségekkel. Kommunikációnk lendületet veszít Csehvár kaptatóján, amint szájpadunk üregében a hang képzése helyett az orrgaratot nyitja, az energiatermeléshez nélkülözhetetlen oxigén felvételéhez, semmint verbalizációnkat támogatná. Aztán kényelmes tempóban folytathatjuk jókedvben gazdag túránkat a ködbe vesző Verebes-kaszálóig, melynek pihenőéül szolgáló padjai azok közvetlen mellettük elhaladtunkban is láthatatlanok a ránk telepedő masszív párában. A kiszélesedő, alkalmanként bőségesen latyakos gazdasági út innét a Foltán-kereszthez vezet, ahol első ízben kapcsoljuk le lámpáinkat – bár a virradat még várat magára. Itt Ádám jóvoltából ízletes cigánymeggyet égetettszeszelünk, majd kíméletlen közbenjárásomra Nándi brutalizálja szervezetét érett paprikapálinkával, melynek nyeltét követően sűrűbben kezd levegő után kapkodni, mint tette azt nemrég Csehvár oldalában (fogai között mormogva indulatszavakat vélek felfedezni). Újult erővel vetjük magunkat az előttünk álló szakasz leküzdésébe, mely tiszta időben csodás börzsönyi panorámát kínál, ám most a Három hárs-gerince látványa szemmel áthatolhatatlan. Alig feljebb, a már említett bizakodás tornya jelenik meg ismét: túrabotommal csapkodok az ég felé, artikulálatlanul örömködve a többieknek, a hirtelen ismét fölénk villanó hold láttától megittasodva, mely égitest megjelente tiszta eget jövendöl.Aztán egyszerre az oszladozó ködben tekintetünkbe betonul a geodéziai torony kilencharminckilencen. Padokra vetjük zsákjainkat és nagyot szusszanunk; megjöttünk! Laikus számára beteges rituálénak tűnő félmeztelenre vetkőzésünk hátterében a tajtékkal átitatott öltözet szárazra váltása áll, mely élettani hatásait tekintve, a fagypont körüli hőmérsékleten egy dupla kávé elfogyasztásával ér fel.
És ha már fel, akkor a nap: tökéletes időzítéssel lebonyolított megérkezésünk ajándékaként, a felhők felett alig, négyünk személyes kiváltságaként kapaszkodik keleten a napkorong, koravöröses fényével invitálva bennünket a torony tetejére, csoportos bamba szájtátásra. Márpedig amit most látunk, azt ezidőben senki más – nyugatra elhagyatottan Magosfa 916m-es orma emelkedik ki csupán a felhők közül messze a távolba, míg a szem ellát, társtalan. Délnek pillanatokra feltűnik Nagy Hideg-hegy kopár csúcsa, hogy aztán a mindent beborító fellegek újra rátelepedjenek, s így a permanens takaró horizontig simuljon újra egységessé. Az alattunk hömpölygő felhőóceán felső fodrai percről percre válnak színesebbé, ahogy úszik központi csillagunk egyre feljebb a kéklő égen – s mi a toronyból ezt megunhatatlanul csodáljuk hosszú időn keresztül, hogy aztán engedve a gyomrok fülsértő korgásának, lemászva a nedves vaslétrákon, alant fogyasszuk el végre megérdemelt reggelinket. Falatozgatás közben a mélyről sűrűsödő felhő néha közelünkbe úszik, de mi még a nap sugarainak melegében feredve élvezzük ki ittlétünket a világosban. 
Egykoron, igaz hazafiak a természet csendjébe vésve vélték elengedhetetlennek tudatni az erre tévedőkkel, hogy Medgyessy D-209 Moszad III/II, mely lényegre törő információkat a környék minden jelentős fájának törzsébe belevésték, padokra rákarcolták, és reszkető kényszert érezvén a torony oldalára mázolták. Az ex-miniszterelnök vélt és valós bűnein túltekintve esdeklek az ambiciózus művészeknek, hogy személyes sérelmeiket a jövőben homlokaikra tetoválva hirdessék és ne más élvezetét rombolják otrombaságaikkal! Mindamellett fontosnak tartom megjegyezni, hogy jelen észrevételeimet leszámítva általános riadalmat kis csapatunkban nem keltettek a kor politikai stílusát tükröző feljegyzések – pillanatnyilag az energiadús reggeli elfogyasztását követően Ádám kétcsövű laposüvegének tartalmáért rimánkodunk.Aztán le a zöldön. A visszaút kiválasztásának tanácstalanságáért főként a tőlünk karnyújtásnyira hömpölygő köd okolható, mivel bármerre is térünk le Csóványos csúcsáról, komoly látványban nem lehet részünk. A lehetőségeket felmérve döntünk a Diósjenőig kanyargó zöld út mellett, mely bár csalódást nem okoz, panorámát sem – mint az várható volt. Aztán élcek, rövid komolykodás, tasnádizás-fenyőzés, avaron csúszás, patakon átkelés, vidámkodás – majd észrevétlenül múlik el kellemes 5 óra…
A túra elbeszélésének epilógusaként még tiszteletünket tesszük a falu vásárterének szeretve ismert késdobálójában, melynek füstmentes teraszán kortyolgatjuk a szemtelenül alacsony összeg fejében kapott kávékat, söröket, üdítőket – kit mi illet. Érdekes látni a benti zajos füstben elvesző, csapolt söreiket kortyolgató srácokat, akik most indulnak túrájukra – miközben mi már zárjuk azt, így fél 11 körül. A mögöttem lévő túrában megfáradtan irigykedem az előttük állóban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése