'09.12.12.
Post scriptum:
In memoriam LaSportiva Thunder GTX.
Így ér véget hát egy feledhetetlen éra dicsősége: megszokott közegében, a tőle elvárt kemény munkában. Hű társam volt, szeretve tisztelt cimbora, elnyűhetetlennek ható saru, mely átélt velem millió csodát, a saját szemszögéből dolgozva fel azokat. De az elmúlás szívtelen kaszása már a nyáron suhogtatni kezdte éles szerszámát, amint Erdélyben a leglehetetlenebb ponton indult foszlásnak a gyöngyvászon bélése. Az együtt töltött eseménydús esztendők során igyekeztem megőrizni ifjonti báját, de a múló idő konok ráncai egyre gyülekeztek bőrén, mígnem az Úr kettőezerkilencedik esztendejének végéhez közeledve megadta magát a rá kiszabott, megkerülhetetlen sorsnak és gyógyíthatatlanul illesztésmentén hasadt.
De a helyet követelő ifjúság már polcán várja a bevetést – Merrell Summit II Stone: magasra tette a mércét az előd!
* Isten szólít – Neked így jó!
Nagyirtáspuszta kifordult egykori önmagából: a valaha volt, máladozó egyszerűségével invitáló szerény menedékházra vonatkozó megkopott emlékeimet leporolva idézek eszmei relikviákat, melyekkel szemben monumentálódik előttünk a tisztás egészét uralva az elegáns realitás, a Szent Orbán fogadó. Sokat változott a világ is időközben: a természet csendjére áhító hegyi vándor kénytelen fejet hajtani az erdei szilárdburkolat térhódítása felett, s tudatosítani magában a tényt, hogy azok kollektorokkal hevített vizű medencéktől kéklő, minden városi igényt kielégítő luxus felé kanyarognak, ott szolgálva ki a domesztikált homo sapiens pénzért megváltható egészséges életmódra irányuló tunya elvárásait.
Bár a hegyi fogadó látványa tagadhatatlanul szépen illeszkedik az őt körülölelő börzsönyi táj képébe, mi hosszas bámulata helyett inkább bakancsaink megkopott sarkait mutatva neki, indulunk bele a pirkadati erdőbe, s annak december közepéhez méltatlan enyheségébe. Az ideút kába hangulata négyünknél egyszerre átmenet nélküli hegymenetbe kapcsol, s az ébredő nap felhőntúli jótékony közbenjárására rádolgozva frissítjük egymást mosolycsalogató történeteinkkel. Az első félóra Kisirtáspusztáig a vártnál nem sarasabb, ellenben annál dinamikusabb, köszönhetően az elhanyagolható szintkülönbségeknek. A nagybörzsönyi kisvasút szépen karban tartott fordítójánál végbevitt, különösebb említésre érdemtelen pihenőt követően lanyha kaptatásba fogunk a vadakban hemzsegő vidéken, ahol hosszan társaink a biztos távolból az őzek megszámlálhatatlan sokasága, mígnem azok hirtelen tova. A Vasedény-kulcsosház téli közegében színpompás tisztására csupán a magasból letekintve lassulunk kissé, amúgy haladunk kitartóan a forrásokban gazdag tájon a Gács-nyereg felé, melyhez közeledve érezhetően közelítünk a fagyos, hólepte vidékhez. Ezen állítást alátámasztandó utal Nándi a körülöttünk, itt még alig észlelhetően szállingózó tétova hópelyhekre… Fenyvesek illatorgiáján átkéjelegve magunkat toppanunk hirtelen a fehérbe: metsző szél kap ruháink alá, melyet feledendő Gáborral egymás vérremenő űzésébe fogunk, a másik támaszkodásra kész lába alá vetve korhadt husángokat, bokatörő célzattal – kívülálló számára kíméletlen leszámolásnak tűnő hajsza aztán hirtelen revans nélkül megbékélésbe torkoll.
A turistaházba felérve meglepően nagy élet fogad bennünket, melyről kezdetben tudomást sem véve, önző módon követelve magunknak örömforrást, mosolygunk álszent módon a pult mögött karcsúsodó bájos lányra, simogató utalásokkal igényelve az éltető forralt bort. Az ambrózia büszke birtokosaiként csöppenve vissza a valóba, tekintünk körbe ismét és szerzünk tudomást a folyamatban lévő Vulkán-túráról, melynek teljesítményhajhász résztvevőivel osztjuk meg a rendelkezésünkre álló fedett közeget. Az energiadús tápanyagfelvétel megkezdte előtt még öntelten villantjuk skandináv színezetet öltött felsőtestjeinket az egységesen lebonyolított szárazruha-csere során, ezzel okozva feldolgozhatatlan sokkot a teljesítmény-kaland kiskorú leány-résztvevői közt. Aztán falatozásba burkolt elégedett ejtőzés jellemzi az elkövetkező pihentető fél órát.
Távoztunkban Nagy Hideg-hegy ormáról fagyos a panoráma: vízszintesen száguldó hópelyhek fakítják a látványt, míg alattunk nem sokkal, Magas-Tax mezején még gyakorlatilag zöldell a gyep.
Talán kijelenthetem a többiek nevében is, hogy egy helyben álltunkban kegyetlenül fázunk. Lelki tekintetünk előtt megjelenünk saját magunk amint fagyási sérülésekkel vonulunk fel a javasasszony várótermében, avagy a piócás ember jön házhoz elűzni belőlünk a hidegben összeszedett kórságot – mindezeket elkerülendő sebesen búcsút intünk a szépfekvésű menedékházat ölelő reszketeg hidegnek és dinamikus haladást produkálva ereszkedést kísérlünk meg a fagyos lejtőn, vissza a már felfelé is taposott gerincen. Talán a fenyvest elérve érezzük elsőként kellemesnek telet, csontunkig hatoló fagypont feletti kellemes hőmérséklettel, szemben a feljebb tapasztalható fagyossal. Újra előtörnek a vidám történetek és az élcek. Ütemes ereszkedésünket a Vasedény-kulcsosház újfenti látványának ellenállhatatlansága töri meg egy rövid időre, amint a kopár rengeteg nyújtotta oázis színorgiája lecsalogat bennünket a járt útról és egy be nem tervezett pihenőt provokál. Az erdei tákolmány a részvét könnyeit csalhatja elő az erre tévedő vadakból, amint a forrás tiszta vizét kortyolgatva szemük sarkából odapillantgatnak az enyészet szemmel is követhető munkásságára. A felső szint nyitva áll minden, a bűzös dohszagot elviselni képes vándor számára, míg az alsó két lakattal zárt luxustalanságot sejtet. De a környezet csodaszép és magával ragadó! – hála ennek a mennyei békének, teagyilkos pihenőt alkalmazunk spontán semmittevésként. Innen töretlen az egyenletes tempó, addig amíg tart…
Bár a hegyi fogadó látványa tagadhatatlanul szépen illeszkedik az őt körülölelő börzsönyi táj képébe, mi hosszas bámulata helyett inkább bakancsaink megkopott sarkait mutatva neki, indulunk bele a pirkadati erdőbe, s annak december közepéhez méltatlan enyheségébe. Az ideút kába hangulata négyünknél egyszerre átmenet nélküli hegymenetbe kapcsol, s az ébredő nap felhőntúli jótékony közbenjárására rádolgozva frissítjük egymást mosolycsalogató történeteinkkel. Az első félóra Kisirtáspusztáig a vártnál nem sarasabb, ellenben annál dinamikusabb, köszönhetően az elhanyagolható szintkülönbségeknek. A nagybörzsönyi kisvasút szépen karban tartott fordítójánál végbevitt, különösebb említésre érdemtelen pihenőt követően lanyha kaptatásba fogunk a vadakban hemzsegő vidéken, ahol hosszan társaink a biztos távolból az őzek megszámlálhatatlan sokasága, mígnem azok hirtelen tova. A Vasedény-kulcsosház téli közegében színpompás tisztására csupán a magasból letekintve lassulunk kissé, amúgy haladunk kitartóan a forrásokban gazdag tájon a Gács-nyereg felé, melyhez közeledve érezhetően közelítünk a fagyos, hólepte vidékhez. Ezen állítást alátámasztandó utal Nándi a körülöttünk, itt még alig észlelhetően szállingózó tétova hópelyhekre… Fenyvesek illatorgiáján átkéjelegve magunkat toppanunk hirtelen a fehérbe: metsző szél kap ruháink alá, melyet feledendő Gáborral egymás vérremenő űzésébe fogunk, a másik támaszkodásra kész lába alá vetve korhadt husángokat, bokatörő célzattal – kívülálló számára kíméletlen leszámolásnak tűnő hajsza aztán hirtelen revans nélkül megbékélésbe torkoll.
A turistaházba felérve meglepően nagy élet fogad bennünket, melyről kezdetben tudomást sem véve, önző módon követelve magunknak örömforrást, mosolygunk álszent módon a pult mögött karcsúsodó bájos lányra, simogató utalásokkal igényelve az éltető forralt bort. Az ambrózia büszke birtokosaiként csöppenve vissza a valóba, tekintünk körbe ismét és szerzünk tudomást a folyamatban lévő Vulkán-túráról, melynek teljesítményhajhász résztvevőivel osztjuk meg a rendelkezésünkre álló fedett közeget. Az energiadús tápanyagfelvétel megkezdte előtt még öntelten villantjuk skandináv színezetet öltött felsőtestjeinket az egységesen lebonyolított szárazruha-csere során, ezzel okozva feldolgozhatatlan sokkot a teljesítmény-kaland kiskorú leány-résztvevői közt. Aztán falatozásba burkolt elégedett ejtőzés jellemzi az elkövetkező pihentető fél órát.
Távoztunkban Nagy Hideg-hegy ormáról fagyos a panoráma: vízszintesen száguldó hópelyhek fakítják a látványt, míg alattunk nem sokkal, Magas-Tax mezején még gyakorlatilag zöldell a gyep.
Talán kijelenthetem a többiek nevében is, hogy egy helyben álltunkban kegyetlenül fázunk. Lelki tekintetünk előtt megjelenünk saját magunk amint fagyási sérülésekkel vonulunk fel a javasasszony várótermében, avagy a piócás ember jön házhoz elűzni belőlünk a hidegben összeszedett kórságot – mindezeket elkerülendő sebesen búcsút intünk a szépfekvésű menedékházat ölelő reszketeg hidegnek és dinamikus haladást produkálva ereszkedést kísérlünk meg a fagyos lejtőn, vissza a már felfelé is taposott gerincen. Talán a fenyvest elérve érezzük elsőként kellemesnek telet, csontunkig hatoló fagypont feletti kellemes hőmérséklettel, szemben a feljebb tapasztalható fagyossal. Újra előtörnek a vidám történetek és az élcek. Ütemes ereszkedésünket a Vasedény-kulcsosház újfenti látványának ellenállhatatlansága töri meg egy rövid időre, amint a kopár rengeteg nyújtotta oázis színorgiája lecsalogat bennünket a járt útról és egy be nem tervezett pihenőt provokál. Az erdei tákolmány a részvét könnyeit csalhatja elő az erre tévedő vadakból, amint a forrás tiszta vizét kortyolgatva szemük sarkából odapillantgatnak az enyészet szemmel is követhető munkásságára. A felső szint nyitva áll minden, a bűzös dohszagot elviselni képes vándor számára, míg az alsó két lakattal zárt luxustalanságot sejtet. De a környezet csodaszép és magával ragadó! – hála ennek a mennyei békének, teagyilkos pihenőt alkalmazunk spontán semmittevésként. Innen töretlen az egyenletes tempó, addig amíg tart… Post scriptum:
In memoriam LaSportiva Thunder GTX.
Így ér véget hát egy feledhetetlen éra dicsősége: megszokott közegében, a tőle elvárt kemény munkában. Hű társam volt, szeretve tisztelt cimbora, elnyűhetetlennek ható saru, mely átélt velem millió csodát, a saját szemszögéből dolgozva fel azokat. De az elmúlás szívtelen kaszása már a nyáron suhogtatni kezdte éles szerszámát, amint Erdélyben a leglehetetlenebb ponton indult foszlásnak a gyöngyvászon bélése. Az együtt töltött eseménydús esztendők során igyekeztem megőrizni ifjonti báját, de a múló idő konok ráncai egyre gyülekeztek bőrén, mígnem az Úr kettőezerkilencedik esztendejének végéhez közeledve megadta magát a rá kiszabott, megkerülhetetlen sorsnak és gyógyíthatatlanul illesztésmentén hasadt.
De a helyet követelő ifjúság már polcán várja a bevetést – Merrell Summit II Stone: magasra tette a mércét az előd!
* Isten szólít – Neked így jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése