Kámor (Börzsöny)

2008. október 12. Felhőnek nyoma nincsen, nosza vásár napját Kámor oldalában megélni!

Verácska, ki társ ebben, s vélünk tartá Máté és ő Ágotája, kik esmét együtt - mily' öröm ez minékünk is!

Szekerünkről lepattanván már Diósjenő falva felett levénk, honnét alant tekintve nem csupán a falvat látánk; látánk mink még Cserhát lankáit is messzi.

Rétünkről színes sűrűbe vezet ösvény, mi barátin oltalmaz napnak erejétől, mi jól eső. Pantallóm kurta, mintha t'án nyárnak idusán valánk, s nem október hava derekán járnánk. Szép réten átal kelünk, honnét balra tér meredeken fel az út, s mink követén azt egészen tetejéig, majd onnét esmét alá. Fák takarásából kiérve csodaszép tisztás mi elibénk terüle, itten nagy levegőt vevénk, hisz' ehelyről már kapaszkodni kénytelen a vándor Kámor csúcsáig. Annak oldalába igyekezünk mi, hol letörés lészen, annak panorámája pazar. Regélém már többnek, mi csoda ott lészen, de ezeddig közülünk csak én valék tudója, s ismerője e gyönyörnek.

Mit meséltem vala hamar bizonyítást nyere, s sziklákra kimászván együtt nézzük a távolt. Alant a Cserhát, mi távol csodálható, balon Börzsöny északi csúcsai, jobbon Diósjenő falvának szomszéd kúpjai.

Kevés az idő, mi szabad nékünk máma - gyermekek mifalunkban várának ebédre, így a táj nem soká miénk.

Igyekezet lefelé menet megtorpan, midőn Verácska sűrűbe tekint, s cserjés alján gombára lel. Őzláb az, s mily' hatalmas! Nagyokat lépdel, s hamar övé az, büszkén mutatva: "gazdag estebéd süle ebből!" Nem jutunk távol onnét, mikoron Ágota is sikkan, s ő is gazdagszik egy szép társával előző gombának. Jó szíve messzi hírű, így nem lepődünk, mikor Nékünk adá egy gombáját; "lesz majd társa Vera őzlábának este serpenyőben!"

Vidáman lépdelünk utósókat falu felett, s elégedett mindünk. Szép volt e három óra, mit együtt tölténk őszi Börzsönyben.