2009. november 14., szombat

Börzsönyi hajnal - Só-hegy és környéke

'09.11.14.
A közelmúltban tudatosan idegarázdálkodott munkagép nyers brutalitásával végbevitt erdőirtása során nem volt különösebb tekintettel a késő éjszaka vaksötétjében idetévedő turistákra, akik kénytelenek fejlámpáik fényeire hagyatkozva gázlót lelni a medrében feldúlt Ló-hegyi patakon át. Jól jön ilyenkor a kamásli, a sokat bizonyított vízhatlan bakancs és a feledékenység, minek folytán az elhagyhatatlan túrabot most a gödi ház teraszán piheg, így biztosítva két szabad kezet a meredek hegyoldal nedves avarán való kapaszkodáshoz. Márpedig Kisinócot az Érsek-tisztás feletti Bükkössel összekötő sárga négyzet jelzés, november esőiben vaskossá hízlalt dagonyáiban gazdagon követi hosszan a patak útját, így tökéletesítve az erre tévedők erdei probléma megoldó képességét.
A mai terv, hogy megcsípjük a napfelkeltét a Só-hegyen - természetesen azon felül, hogy mindeközben kellemes szórakozást biztosítva magunknak Gáborral becsavarogjuk a Kóspallag környéki Börzsöny hegyeit. A pirkadatig rendelkezésünkre álló idő azonban nőttön fogy, s rohamos csekélyesedésében ösztönöz bennünket szaporább léptekre, amennyiben a csúcsok feletti izzó korong megjelenésének részesei kívánunk lenni. Így történhet az, hogy sebtünkben meredélyre hágunk, s elvétjük a kérgekre mázolt útmutatást. De lendületünk nem veszítve olvassuk meg a technikát, mely megnyugtatóan közli, hogy lépésről-lépésre kerülünk közelebb a számunkra alternatívaként kanyargó zöld jelzéshez, mely nyugatnak térve előbbihez hasonlóan eljuthatunk a köztes megállóként eltervezett Érsek-tisztáshoz, majd onnét terv szerint tova. És az éji setét fogyásnak indul! Lámpáinkat elhallgattatjuk, s szemeinket gyengéden erőltetve kutatjuk utunkat az ébredő Börzsönyben, megbecsülve a retinánkon áthaladó, szemmel is érzékelhető elektromágneses sugárzást. Gyermeki egyszerűségemmel indokolható tudatlanságomban is mérgezőnek minősített gombák mezejében gazdag tisztáson áthaladva már aktív aggódás tapasztalható Gáboron, miszerint a fő műsorszámot lekéshetjük Só-hegyen, amennyiben nem lépünk ki sürgősen. Mindezen felbuzdulva távolodást kísérel meg éntőlem, ami lépteim gyorsítására motivál, ha lépést akarok tartani vele, így száguldásomban tajtékozón hatalmasodva el agyamban az elhessegethetetlen kifejezés: "csapolt sör"! Az utópiát a realitás helyettesíti ki, amint az Érsek-tisztást elhagyva a meredek kaptatón felfelé egy vaddisznó riad tőlünk, melyre Gábor hívja fel figyelmemet, mintegy bizonyítva, hogy a csekély rendelkezésre álló fény ellenére is a vizuális információk feldolgozásában előttem jár. A Nagy Sas-hegy lábánál elhaladva már csupán alig tíz perc elérnünk az ormot, ami kopasz gerincével, a ritkás lombozatú késő-őszi erdőben már messziről mutatja magát.
A nap meg jövöget felfele...
Nem sok személyes tapasztalatból felhozott találkozót tudnék említeni Só-heggyel, amikor ne dübörgött volna a szél odafent - most sincsen ez másként. Testünkre tapadó három textil réteg, a szervezetünk hőszabályozása során, a bőrünk alatti izzadságmirigyek oldott ionokat tartalmazó folyadékkal áztatták át ruháinkat - ezért rohadtul fázunk! Ellenben az egyre magasabbra kúszó, s így magából is mitöbbet mutató napkorong látványa sokat feledtet tragikus hőérzetünkből, amint izzó vörös színével kezdi bevilágítani egyre a Börzsöny csúcsait. A látvánnyal nem sok minden vetekedhet - talán Morena Baccarin hetéraként a Firefly-ban, vagy egy korsó habzó Borsodi. De hogy jóllakassuk telhetetlen igényeinket a látnivalókkal, még egy szomszédos csúcsra is felhágunk szájat tátani, hogy aztán menekülve az átfagyás elől visszatérjünk a szélvédte völgyekbe és kiszemelt pihenőhelyen fogyasszuk el a megérdemelt reggelinket.
Az, hogy az Érsek-tisztás peremén vadetető, avagy pavilon áll, szórakoztató vitaindító, mely aztán az erdei pihenőnél teljesedik ki a reggeli során. A parasztkolbász mellé tökéletes társként csúszik az élőflórás kaukázusi kefir, de megfejeli mindazt Gábor termoszából elővarázsolt, a szélfútta ormon már megismert vérpezsdítő meleg kávé. A vadon lakomája így válik teljessé!
Csupán délelőtt fél tíz, amikor egy frissítőre beülünk az autó mögött hagyott Kisinóci-túristaházba és máris letudva egy kiadós túra - és még csak most indul a hétvége! Nem tudnék tökéletesebb kezdést kitalálni...

Nincsenek megjegyzések: