Kilátástalanul (Börzsöny)

'09.11.22.

Földi sugárzású kásás megjelenésében irritáló grafika vetül elénk. Kis keleti harcos egy tüzet okádó sárkányt próbál megzabolázni villámokat szóró tekintetével, miközben alkalmanként, röptében egy helyben rekedve gondolatai képi megjelenítést nyernek, melynek során a történethez távolról sem kapcsolható egyéb harci események lefolyásai peregnek. Aztán átmenet nélkül reklámblokk - a gyermek szellemi leépülését közvetlenül is szolgáló játékok, anyagi ellenszolgáltatás fejében történő, birtoklásra ösztönző vizuális ráutalásai, a szent ünnep közelségére való tekintettel (nomeg amúgy is). Ezt követően Andersen-i magasságokat mélyről szemlélő újabb csihipuhi mese következik, ertéel stílusban, sokkolóan bárgyú tálalásban, melynek főhősei az iménti hirdetésekben propagált figurákat keltik életre, véletlenszerűnek nem nevezhető egybeeséssel.

Az ablakon kitekintve a kertünk párában ázik: a napok óta a hazai városok szintjén megrekedt köd rátelepedett a fákra, bokrokra, aszfaltra, térkőre... mindenre. Egy, a panel által nyújtott előnyök iránt elfogult szülő és gyermekei számára ez maga a kánaán!

A mi értékrendünk szerint azonban ez túraidő. Gyors körtelefon, és 9 órakor indul a konvoj a házunk elől, neki északnak, mígnem balra a tizenkettesre, és végül a vasút alatt a kátyúkkal tűzdelt úton egyszerre ott is vagyunk.

Hát így evett a fene ismét a Börzsönybe!

A történet hű tálalásához elengedhetetlen megemlítenem, hogy a gyerekeket és önnön magunkat is azzal áltatjuk, miszerint a ködfelhőn átkelve esélyünk van megpillantani a napot. Ösztönözve érezvén magunkat, hát nekifogunk a patakátkelést követő kapaszkodásnak. Mint az aktuális állapotokat azonnali, határozott körültekintéssel kiválóan felismerő és kezelő túravezető, a vékonyka csermely legszélesebb, sárral partolt szakaszán emelem át a csemetéket és segítem előzékenyen a hölgyeket - mindeközben Ádám arra, a tőlem alig két méterre lévő köves szakaszra hívja fel figyelmemet, ahol a két éves Árpi száraz lábbal lép át. A helyzet indoklását elnapolom, és a lényeget megkerülő mormogással az élre állok, sűrűn bizonygatva, hogy 700méter felett már süthet a nap, úgyhogy nosza! Nórika nyakamban való továbbhaladására irányuló kérését, a nedves avar alatt láthatatlan éles kövekre esés lehetőségével visszautasítom, majd Noéminek teszek ígéretet, hogy ötszáz lépést követően érkezünk a Barna Feri pihenőhöz - mely természetesen falschnak bizonyul. Mindeközben a társaság vidámsága és fáradhatatlansága egységes - illetve egyedül Árpika nem találja helyét, immáron a hátihordozóban utazva. A felfelé haladás izzasztó, mindamellett spontán gyermeki pihenőkben gazdag; van hogy víz, termoszban hozott meleg tea indokolja a megállókat, avagy az elfogyasztottak szervezetből történő távozása. Ilyen körülmények között bizakodunk kitartóan a Börzsöny magasainak panorámájában, ám amint felérve bizonyosságot nyer: hiábavalóan. Odafent ugyanolyan köd ural mindent, mint alant! Egy rövid tétovázás még a szélfútta gerincen, aztán a Hálás-Bércen vissza, megkezdjük ereszkedésünket. A gárda itt hamar több részre szakad, hogy az élen loholó három legnagyobb gyermek Jucival felügyelve, fele annyi idő alatt tegye meg a visszautat, mint az oda. A középcsapatot erősítő ádámfia Levente, anyja szerint is igazi Muka gyerek: tetőtől talpig sarasan, a még érintetlen arcfelületén kakaóscsigát ken szét módszeresen, hogy aztán egy hirtelen emocionális kirohanásának köszönhetően, combomat átölelve az eddigi alaposságával összegyűjtött kosz jelentős részét átörökítse az én öltözetemre. Kicsit elszakadva aztán a hátvédtől, az utolsó pár perc magányában, az avar alatt megbúvó gombákra lelek. Sokrétű tudatlanságomat megvillantva, tanácstalanul bamba tekintettel meredek a találtakra, hogy aztán tanult szakértőket meghazutoló mozdulattal szagolgatni kezdjem a kalapjukat. A megvilágosodás hiányában mind a négyet leszakajtom, hogy nálamnál kiterjedtebb ismeretekkel rendelkező szakemberektől kapjak segítséget.

Ezen a hétvégén pénteket és szombatot követően, vasárnap is tiszteletünket tesszük a Kisinóci turistaházban, jókedvből és készségességből elégtelenre vizsgázott személyzet viszontlátásának örömtelenségében. A kávé kortyolgatása nekünk már az eheti elszakadás kezdetét jelenti a Börzsönytől és a hegyektől, míg Ádámék maradnak ebédre.

Hát ennyi minden nem történt, de mégis...